Budapesten, 1939. szeptember 22-én született. Gyermekkorában költöztek szülei Debrecenbe. Középiskolai tanulmányait is itt, a Csokonai V. Mihály Gimnáziumban végezte, ahol 1957-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait ugyanabban az évben kezdte meg a Miskolci Egyetem jogelődjeként működő Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, ahol 1962-ben kapott gépészmérnöki oklevelet.
Az egyetem elvégzése után 1962. július 1-el a debreceni Péchy Mihály Építőipari Technikumban helyezkedett el és mérnök-tanárként az újonnan beindult építőgépész technikus képzés szaktárgyainak (gépelemek, szakrajz, technológia, elektrotechnika, szilárdságtan, valamint építőipari géptan) oktatásában vett részt.
1965. január 3-tól december 23-ig az Építésügyi Minisztérium által — továbbképzés céljából — szervezett tanulmányúton vett részt a Szovjetunióban, a Leningrádi Építészmérnöki Egyetem Építő- és Útépítőgépek Tanszékén, ahol gyakornoki beosztásban dolgozott. Feladata volt a földmunkagépek, emelő- és szállítógépek elméleti és gyakorlati oktatási módszereinek az elsajátítása, a vonatkozó szakirodalom és a tanszék tudományos tevékenységének a tanulmányozása.
1965-ben elindult Debrecenben a Felsőfokú Építőgépész Technikumban a felsőfokú építőgépész technikusi képzés, és 1966. szeptember 1-el megpályázta az Építőgép-szerkezettan Tanszékre meghirdetett docensi állást, amit sikerült elnyernie. Feladata a Földmunkagépek tantárgy oktatásának előkészítése, előadásainak és gyakorlati foglalkozásainak megtartása, valamint a jegyzetek, illetve oktatási segédanyagok elkészítése volt. Emellett ellátta a Géprajz tantárgy oktatását is. 1970-ben tanszékvezetői megbízást kapott a Gépelemek és Mechanika Tanszékre, ekkortól kezdve átvette a Mechanika tantárgy oktatását, amit nyugdíjba vonulásáig folytatott. 1972-ben a Felsőfokú Technikum főiskolává történő átalakulásával (Ybl Miklós Műszaki Főiskola) tanszékvezetői megbízatása megszűnt és átminősítették főiskolai docenssé. A főiskola 1990-es évek közepén a felsőoktatási integráció keretében először a KLTE, majd 2000-től a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karaként működött tovább.
1995-ben igazgatóhelyettesi megbízást kapott a Főiskola Gépészeti Intézetében és ilyen minőségben vonult nyugdíjba 2001-ben. Oktatási tevékenységét 2006 augusztusáig még óraadóként folytatta a Karon. Igazgatóhelyettesként részt vett a kreditrendszer bevezetésének előkészítésében, tantervek, tantárgyi programok összehangolásában.
1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán gépszerkesztő szakmérnöki oklevelet szerzett. 1987-ben a KLTE-n tútori tanfolyamot végzett és tútori vizsgát tett. Orosz és angol nyelvű középfokú állami nyelvvizsgával rendelkezett.
A Mechanika tantárgy oktatása során valamennyi nappali és levelező tagozatos gépész hallgató (építőgépész, 1994-től általános gépész, épületgépész, mérnöktanár), valamint műszaki menedzser hallgató részére megtartotta a tantárgy előadásait és egyes tankörök részére a gyakorlati foglalkozásokat is, és végezte a hallgatók vizsgáztatását (kollokvium, szigorlat) Statika, Szilárdságtan és Kinematika-Kinetika témakörökben. Elkészítette a tantárgyi programokat, az oktatáshoz szükséges segédleteket. Kinematika-Kinetika jegyzete (1978) bekerült a Nemzeti Tankönyvalapba. Mindhárom témakörben készített példatárat, valamint segédleteket a tantárgyhoz kapcsolódó témakörökben (Mechanizmusok, Műszaki lengéstan, Csövek, csővezetékek és edények szilárdsági méretezése). A Mechanika tantárgyon kívül gyakorlatokat vezetett Gépelemek, Acélszerkezetek tárgyak esetében, valamint bevezette a Gépészeti tervezés módszertana c. tantárgyat is.
A szóbeli felvételi vizsgák eltörléséig minden évben Felvételi Bizottsági elnöki tevékenységet folytatott. Rendszeres konzulensi tevékenységgel támogatta a hallgatók zárófeladat készítését, továbbá TDK munkáját. Két alkalommal (1972, 1975) külföldi (lengyelországi és szovjetunióbeli) termelési gyakorlatra vitt hallgatókat.
Aktívan részt vett az intézményi közéletben a Főiskolai Tanács, valamint a Főigazgatói Tanács tagjaként (ez utóbbiban az FDSZ alapszervezeti titkáraként). Tagja volt az FDSZ Országos Választmányának.
1966-ban belépett a Gépipari Tudományos Egyesületbe és tagságát haláláig fenntartotta. Az Építőgép szakosztály vezetőségi tagja, 1970-74 között a GTE Hajdú-Bihari Szervezetének vezetőségi tagja volt.
Oktatási munkája mellett lehetősége nyílt gyakorlati mérnöki munka végzésére is az intézmény szerződéses (KK) munkáinak, valamint a 90-es évek elején kollegáival alapított vállalkozás keretében. Többek között ÉGSZI tanulmányok készítésében való közreműködés, tervezési tevékenység, főleg emelőgépek vonatkozásában (autóemelő, kapudaruk, bakdaruk, híddaruk, darupályák tervezése, minősítési tervdokumentációjának elkészítése stb.). 1983-ban csoportos kazántelepítésre kiírt országos pályázaton 2. helyezést ért el.
Két alkalommal (1979, 1988) kapott Kiváló Munkáért kitüntetést, és 1999-ben megkapta a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet.
Életének 82. évében, 2021. március 28-án hunyt el. Temetése 2021. május 21-én 12:00-tól lesz a Debreceni Köztemetőben.