Sok elsőéves hallgató érkezik a Műszaki Karra azzal az érzéssel, hogy matematikai tudása nem elég erős. Gyakran bizonytalanok, és úgy érzik, hogy szükségük van egy kis segítségre a sikeres egyetemi tanulmányok elindításához. A HÖK és a Műszaki Alaptárgyi Tanszék által meghirdetett 'Taníts Te is!' program célja, hogy felsőbb éves hallgatók bevonásával támogassuk őket, hogy a matematika ne legyen többé ijesztő tantárgy. Mindeközben pedig a programban részt vevő diáktanárok is rengeteg élménnyel és hasznos tapasztalattal gazdagodnak. Velük beszélgettünk a programról és tapasztalataikról.
A 'Taníts Te is!' programról
„A program keretében felsőéves hallgatók segítenek az elsőéveseknek többnapos matematikai foglalkozásokat tartva. Az oktatók irányítása mellett motiválják, támogatják a fiatalabbakat, hogy magabiztosabbak legyenek a matematika világában” – mondta Dr. Burján-Mosoni Boglárka, a Műszaki Alaptárgyi Tanszék oktatója és a program vezetője.
„Igyekeztünk minden szakról bevonni felsőéveseket, hogy mindenki találjon hozzá közel álló mentort. A diáktanárokat előzetesen több konzultációval készítettük fel a feladatra, és a program lezárásaként egy átfogó beszélgetés keretében értékeljük a munkájukat, tapasztalataikat és a mentorált hallgatóktól kapott visszajelzéseket.”
Miért csatlakoztatok a programhoz?
„Azonnal megtetszett a lehetőség, hiszen már középiskolában is korrepetáltam a társaimat, és azt a visszajelzést kaptam, hogy a diákok nyelvén tudom visszaadni az ismereteket " – mondta az egyik felsőéves oktató. Sokan azért csatlakoztak, mert szeretnek segíteni és új kihívásokra vágytak. „Ki akartam próbálni magam egy új szerepben, és azt gondolom, hogy ez a lehetőség remek tapasztalatot nyújthat.”
Milyen élményt adott a program?
„Nagyon pozitív tapasztalat volt! Egy oda-vissza működő folyamatnak éltük meg, ahol mindkét fél tanulhat a másiktól. Fantasztikus volt látni, mennyire motiváltak és együttműködőek voltak az elsőévesek. A munkájukat is köszönjük!” – osztotta meg egy másik diáktanár. „Látni, ahogy napról napra magabiztosabbak lettek, ahogy egyre bátrabban kérdeztek, igazi sikerélményt adott nekünk is. Sőt, mi is sokat tanultunk tőlük, emellett új barátokat szereztünk a személyükben.”
Mi volt a legnagyobb kihívás?
„A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy sokan még mindig félnek kérdezni. Az oktatási rendszer gyakran azt sugallja, hogy szégyen kérdezni, ha valami nem világos. Többször is hangsúlyoztuk, hogy épp ellenkezőleg: kérdezni fontos, hiszen, ha az alapok nem elég erősek, arra nem lehet építeni” – emelték ki többen is.
Hogyan tudjátok később hasznosítani az itt szerzett tapasztalatot?
„Rengeteget segített abban, hogy magabiztosabban álljunk ki mások elé és prezentáljunk. Ez az önbizalom a későbbiekben, például a TDK, OTDK vagy konferenciák alkalmával, de még az államvizsgán is hasznos lesz. Emellett az önbizalmunk is sokat fejlődött, ami a társas kapcsolatainkra is pozitív hatással van.”
Mit tanácsolnátok azoknak, akik most állnak a felvételi előtt?
„Ne féljetek jelentkezni a Műszaki Karra, és ne ijedjetek meg a matematikától! Ha valaki komolyan veszi, és elég önszorgalommal rendelkezik, az utolsó félévben is fel lehet készülni, akár emelt szinten is. A matematika nem ördögtől való, csak megfelelő energiát és odafigyelést igényel.”
„Ugyanakkor fontos felismerni azt is, ha valaki nem érzi magát otthon a matematikában vagy fizikában, vagy sosem volt igazán jó ezekből a tárgyakból. Ha ez a helyzet, akkor érdemes elgondolkodni azon, valóban a mérnöki pálya-e a megfelelő választás. Noha végtelenül izgalmas és sokrétű, csak akkor élvezhető igazán, ha valaki érdeklődést és elhivatottságot érez a reál tárgyak iránt.”